2012-ben 17 évesen volt az elő pánikrohamom.
Tömegben, zárt helyeken tört rám, olyan intenzíven, hogy állandóan elájultam. Vadidegen emberek kapartak össze, hol a metron, hol a plázában. Mivel (mint a legtöbben) szívemre/mellkasomra panaszkodtam, elmentem kardiológiára, ahol 24 órás holter vizsgálatot kaptam. Kiderült, hogy a szívem makk egészséges, így pszihés probléma áll fent.
Receptre fel is írták a jól ismert nyugtatót és antidepresszánsokat. Haza menet széttépve kukába hajítottam. Elhatàroztam, nem fogok a gyógyszer rabja lenni. Működött is. Egészen 2022. decemberig.
10év után újra bekopogtatott, teljesen lebénítva. 2 kislányommal voltam itthon, amikor körbevett. Nem is jutott eszembe a pánikbetegség. Elhittem, hogy szívrohamom van, és most otthon a 2 kislányom mellett fogok meghalni. Férjem sietett haza, kocsiba rakott, mert lábra sem bírtam állni, és orvoshoz vitt.
Amint megérkeztünk az orvoshoz, megnyugodtam. Furcsa érzés fogott el, mintha éreztem volna már ezt. Megnyugtattak, hogy semmi szervi probléma nincs. Mintha mi sem történt volna, úgy léptem ki a rendelőből, pedig tényleg meghalni készültem.
Otthon eszembe jutott a pánikbetegség. Férjemnek meséltem róla, és beszéltünk erről, aki sajnos nagyon laikus, nem hisz ebben a „betegségben”, ami megnehezítette a „gyógyulási” folyamatomat. De mellettem volt!
Márciusig mélyrepülés. Folyamatos rohamok gyötörtek (mellkas fájdalom, hiperventillálás, végtag zsibbadás, halál félelem), szinte minden napom erről szólt. Némán, egyedül, 2 gyerek társaságában. Elkezdtem podcastokat hallgatni, pszihológiai könyveket olvasni, hogy megtaláljam ehhez a szörnyeteghez a kulcsot és bezárhassam egy életre. Tudom a problémát, azt hittem tudom is kezelni.
Szinte el is hittem, hogy sikerült, de aztán pár hónappal később ismét feltört más formában. Hipochonder lettem. Rettegek minden tünettől. Ha fáj a lábam, amit megerőltetek biztosan trombózisom van. Zsibbad a kezem, akkor strokke.. .és szerintem sokan tudjátok folytatni soraimat. Rájöttem, félek a haláltól, nem vagyok felkészülve rá, és talán nem is leszek. Fiatal vagyok, nem ezeken kellene gondolkodni, és mérgezni az embernek Önmagát, viszont tapasztalataim szerintem, nem olyan könnyű szabályozni és korlátott szabni az érzésnek. Ez mélyről érkezik és széttép, mire a felszínre tör. Most augusztus van, és most elhatároztam pszcihológiai segítséget kérek! Nem szégyen, sőt!
Mindenkinek javaslom,hogy talalálják meg a megoldást ehez a „betegséghez”.
/Gyógyító írás- Daniella/
Írtunk egy stresszkezelő munkafüzetet, aminek a segítségével felismerheted a stresszorokat az életedben és elősegíted a pozitív gondolkodásodat. A gombra kattintva tudod letölteni: