Vicces fóbiáim vannak, pl gombok, békák és ezek mellett van még egy enyhe tériszonyom is van bizonyos helyzetekben. Nem tudom, mások hogy vannak vele én néha szeretek próbálkozni velük, hogy melyik-melyik aktualitásan hogy áll.
Történt egyszer, hogy újították fel a Margit hidat és nem ment végig a villamos, a Budai hídfőre busszal lehetett átjutni. Gondoltam kell egy kis mozgás, meg egyébként is egy megálló: átsétálok.
Nos, akkor a munkálatok olyan stádiumban jártak, hogy nem volt meg a korlát, csak egy négyzetrácsos háló helyettesítette és a szélső elemek egy az egyben hiányoztak. Hamar éreztem, hogy nem feltétlenül volt jó ötlet. Este volt és félig-meddig premier plan ott hömpölygött alattam x méterrel a Duna. Féltávon már kezem-lábam állagot váltott és kocsonyaként (nem) működtek. De bátor vagyok, menő vagyok, meg amúgy is: innen már minek visszafordulni.
Ekkor hívott az akkori pasim és valamivel iszonyat felbosszantott és némiképp össze is pattantunk a hívásban.
És egyszercsak odaát voltam. No nem haltam meg és sorozatszereplő sem lettem, de a vele való cicaharc annyira lekötötte a figyelmem, hogy észre se vettem és átértem.
Gondoltam letérdelek és megcsókolom az édes anyaföldet, de elég viccesen festettem volna és hát koszos is. Másnap egy haverom hívtam fel, aki az állandó panaszkodásával rettenetesen ki tud akasztani. Kevésbé volt hatásos, de működött.
Oké, minden pánikhelyzetben nem veszhetünk össze azzal, aki épp kéznél van, de amúgy teljesen jól működne.
Csak szóljatok előtte a szeretteiteknek, hogy igazából nem utáljátok őket. 🙂
A békás és gombos incidensek ennél sokkal viccesebbek, de ott a kimentésem / megmentésem / elkerülésem / kikerülésem egy tragikomédia, de az külön megérne egy misét.
/Gyógyító Írás – Manka/
Ha kíváncsi vagy, hogy egy hónapban, milyen érzelmi hullámvasúton mész át, töltsd ki ingyenes hangulatkövetőnket!