A pánik mindig jelen van az életemben csak uralkodóm rajta.
2012 október 12 -én szokásomhoz híven este lefeküdtem, ahogy mindig is, tettem-valami furcsa érzéseket kezdtem érezni. Forróság öntötte el a mellkasom, és alig kaptam levegőt. Nem értettem. Felültem és megijedtem, hogy meg fogok halni. Remegtem borzasztóan, szóltam a páromnak, hogy segítsen, vigyen be a sűrgőségire.
Nézet rám és nem értette mi a baj! Képtelen voltam el mondani, mi történik velem, csak hogy borzasztóan félek.
A sürgőségin kívizsgálás után kijelentették, pánikrohamom volt. Semmi információt nem kaptam, csak annyit hogy holnap irány a háziorvos. Egyszerűen nem értettem mi történt velem. Rettegtem az estéktől szorongtam, hát nem véletlen, újra megtörtént .Borzasztó időszak kezdődőtt el, amit senkinek nem kívánok.
Orvostól orvosig jártam, de nem volt semmi eredmény. Úgy éreztem egyedül maradtam, senki nem értette, mi történik velem. Úgy éltem, mintha nem is én lennék, hová lettem. Párom, gyerekeim nem tudták mi van velem, a feladataimat ugyan ellátam, de ennyi, képtelen voltam élni.Pszichiáter, pszichológus sem tudott segíteni igazán, semmi sem változott éveken át. Szorongtam, iszonyatosan féltem, aggódtam, fizikailag beteg lettem, szóval minden.
De egyszer valami vagy valaki vagy én magam, rá jöttem ez nem élet, csak vagyok, szenvedek. De miért is? Kattogtak a gondolatok a fejemben, és valami történt.
El jutottam addig a pontig, hogy ELÉG VOLT NEM AKAROK TOVÁBB ÍGY ÉLNI!
Elkezdtem olvasni, mi bajom lehet, és el kezdtem írni minden nap csak pár szót. Elkezdtem jógázni, meditációt hallgatni, pozitív szavakat írni a tükörrel, mert minden nap tükörbe nézünk, és szembesülünk magunkkal.
Nagyon hosszú folyamat volt, de úgy gondolom, sikerül kontrollálni magam, sikerül boldognak lenni, zenét hallgatni, élni ,tervezni ,és folyamatosan tanulni.
El kellett jutni idáig. Ne engedjük meg, hogy legyőzzön minket ez a fajta állapot!
De ahogy vissza tekintek, mi okozhatta… Túl sokat vállaltam, túl naiv voltam más emberek miatt, el hittem, hogy nem vagyok elég jó, és csak a rosszat kaptam.
De már nem érdekel. A testem jelzet csak nem figyeltem rá.
Ma már úgy gondolom, meg érdemlem a boldogságot. Pozitívan gondolkodom és senki véleménye már nem tud úgy megérinteni, mint régen. Meghagyom nekik, de nincs vele dolgom.
Hiszen, hogy mind Csodálatos Emberek vagyunk!
Hosszú folyamat, de csak magatokra figyeljetek! Belső hang, ami fontos. Kívánom sikerüljön megismerni Önmagatokat, mert a Belső Énetek jelez. Ez az Én nagyon rövid történetem. Sok Szeretettel Kívánok Neked Kiutat! Mert higgyétek el, van !
/Gyógyító írás -Barbara/
Lehet fel sem tűnik mennyi érzelemmel és stresszes szituációval kell megküzdened nap, mint nap, azonban fontos lenne, hogy megtudd milyen érzelmi minták követik egymást a napjaidban. Érzelmeid feltérképezését az ingyenes hangulatkövetőnk kitöltésével már akár ma el is kezdheted!