Fél éve a szüleimnél lakom a kialakult pánik és élethelyzet miatt vidéken. A feleségem dolgozni jár Nagykanizsáról 12 órázni, én saját magam ötletére hagytam ott magamat az otthonomban 3 hónap vissza nem térés után tesztre, hogyan viselem el a magányt….
Nem lett jó vége, mert elkapott a pánik. Ezt a helyzetet én akartam, az agyam még nem. Mindezek mellett kibírtam otthon egyedül, de elég sokkot rakott rám. Nem ezen pánikról írok. A történetet a vidék miatt írtam, ahol most vagyok ideiglenesen és Nagykanizsa, ahol élek 5 éve a feleségemmel és próbálok újra hazajutni. 7x már hazamentem ott lenni mikor a feleségem sem dolgozik.
Itt vidéken van egy keverék kutyánk, szüleimnek, a neve Jenő/Jenci. Elég idős már, és nem hall semmit. Arra még képes mindig, hogy ha édesapám vagy bárki más az autóval az elektromos kaput nyitja és kimegy, akkor ő azt figyeli és az utolsó pillanatban kiszökik. Ami azt is jelenti, hogy kivárja míg becsukódik a kapu, és pár centin múlik, hogy kimegy…. Pórul is járt már, mert volt hogy becsípődött a kapu közé. Ilyenkor elmegy a szomszédokat körbejárva, a kis kapukat nyitva kell hagyni és visszatér pár óra múlva.
Pár hete ismét Nagykanizsán voltam, a feleségem rejtvényt fejtett. Gondoltam kimegyek az utcára sétálni kicsit. Azelőtt héten ketten mentünk be a központra dolgunkat intézni, de a központon elkapott a szédülés, holott előtte ettem, nem értettem az okát. Sikeresen hazajutottunk.
Ezen felbuzdulva mikor most kimentem az utcára sétálni, egyre messzebb akartam menni egyedül. Lemenő nyári nap volt, üres utcák, jó levegő, semmi forgalom, csodálatos volt. Mentem azon az úton amin másfél évig jártam dolgozni. Lejtutottam a főtérig, elég messze ahhoz képest ahol lakom, 15-20 perc. Küldtem onnét 1 fotót be a feleségemnek hol járok, amiről ő nem is tudott.
Félúton hazafelé éttermek előtt elkapott a gyengeség, A pánik. Nem értettem miért, holott addig nagyon jól éreztem magam. Hazaértem, és úgy fogadott, hogy na nyitvamaradt a kapu, és te meg már úgy elszöktél, mint a JENŐ! Még jó hogy a kapu be nem csípett.
Nevettünk… Egyébként gratulált a teljesítményhez, hogy eddig lesétáltam. Nem örült neki, hogy nem szóltam, de hazaértem felemás érzésekkel…
Az út felig varázslatos naplementés pozitív, hazafele gyengélkedő negatív.
/Gyógyító írás – Gábor/
Lehet fel sem tűnik mennyi érzelemmel és stresszes szituációval kell megküzdened nap, mint nap, azonban fontos lenne, hogy megtudd milyen érzelmi minták követik egymást a napjaidban. Érzelmeid feltérképezését az ingyenes hangulatkövetőnk kitöltésével már akár ma el is kezdheted!