Boldog születésnap pánikosként

Gyógyító írások – Szülinapi pánikroham, avagy amikor a mentős énekli a happy birthdayt

Születésnapra készülődtünk az egyik legjobb barátnőmmel. Az enyémre, „kerekre”. Mivel csak 1 év, tíz nap van közöttünk, elhatároztuk, hogy egy menő budapesti étteremben ünneplünk, mindkettőnkét. Ritkán találkozunk, mert messze lakunk egymástól, így mindig nagy az öröm, ha látjuk egymást. 

A vacsi fantasztikus volt, finomat ettünk, hangosak voltunk és vidámak, amikor azonban elindultunk hazafelé, félúton rámtört egy érzés: nem olyan vagyok, mint korábban. Szédültem, vert, kalimpált a szívem, nem értettem, mi történik, ittam a vizet, kapaszkodtam Bé-be. Alkoholt sosem iszom, ezért egyértelmű volt, hogy nem a vacsora utóhatása jelentkezik ilyen gyorsan és ilyen kegyetlenül.

Bé egyre csak hajtogatta, hogy találkozzunk egy másik barátnőnkkel és annak férjével, én meg azt hajtogattam, hogy menjünk haza. Nem értettem, miért nem látja, hogy egyre rosszabbul vagyok. Végül engedtem a gyenge erőszaknak, hogy a Blahára kell mennünk a találkozóra. 

Ám mielőtt a megbeszélt bulihelyszínre értünk volna, pár méterrel előtte egy gyorsétterem-lánchoz tértünk be papírzacskót kérni.

Én bőszen szívtam-fújtam a levegőt, sokan csak bámultak, jót vigyorogtam a rosszullétem közben: biztos azt gondolják, épp szívok valamit. (Furcsa kettősség: belül meg rettegtem, hogy biztosan meghalok.)

Bé felhívta a közös barátnőnket, jöjjön, mert kidőltem, végül mentőt is kellett hívni. Barátnő megérkezett, majd utána még egy pár jóbarát, én meg csak pislogtam: „Hogy kerültetek ide?” 

Zenekart szerveztek, hogy ha megjelenünk, eléneklik nekem a hepibörszdéjt” – a férjjel való találkozás volt az alibi-szöveg. Egymás között letelefonálták, ki jön el meglepiből és végül mind ott álltak, körbe-körbe, amikor én már a mentőautóban feküdtem és remegve még a hiperventillációtól, röhögtem, hogy hogy vagyok képes elszúrni a saját születésnapomat:) 

Ők maguk énekelték el végül a dalt, a mentősök irtó kedvesek voltak és a gyorsétterem-lánc csak miattam/miattunk nyitva tartott még egy óra hosszat – éjjel.

Mindenki kapott egy-egy szeletet a tortából, elfújtuk a gyertyát, a mentősök elmentek, én meg megnyugodtam.

Életem második pánikrohama így szelídült egy mosolyogni való emlékké – a 40. születésnapomon.

/Gyógyító írás – Anett/

Lehet fel sem tűnik mennyi érzelemmel és stresszes szituációval kell megküzdened nap, mint nap, azonban fontos lenne, hogy megtudd milyen érzelmi minták követik egymást a napjaidban. Érzelmeid feltérképezését az ingyenes hangulatkövetőnk kitöltésével már akár ma el is kezdheted!

Scroll to Top